A karantén új felismeréseket hozhatna

Digitalizációt a leggyorsabban

A karantén új felismeréseket hozhatna (remélem hoz is) mindazok számára, akik a konzervatív stílusú iskola, pedagógia, munkahelyi tevékenység és életmodell mellett érveltek az elmúlt időszakban. Világossá vált, hogy a lakosságnak nyújtandó állami szolgáltatások erőltetett ütemű digitalizációja elengedhetetlen. Ennek alapkövetelménye a SZABAD és INGYENES széles sávú Internethez való hozzáférés az ország teljes területén, beleértve az erdőket, mezőket is. Ha Észtország ezt meg tudta oldani, akkor Magyarországnak is meg kell tudni! A karanténban megvalósult „online oktatás” megmutatta azt is, hogy MINDEN iskolásnak egy laptopot kell adni a kezébe, mert aki úgy jár a digitalizált iskolába, hogy nincs meg az eszköze a számítástechnika elsajátításához, az nagyon lemarad. Az oktatáspolitika egészét is alapvetően újra kell gondolni, sürgősen digitalizálni kell. A tananyagnak elérhetőnek kell lennie a felhőben, letölthető, másolható, szerkeszthető anyagok kellenek Internetes hivatkozásokkal, digitális könyvtárral, nyelvtanulást segítő laborokkal, fejlesztő játékokkal. Interneten keresztül is tudni kell tanítani és korrepetálni. Meg kell tanulni, hogyan lehet online beszámoltatni és vizsgáztatni, hogyan kell a térben elkülönült iskolásoknak online együttműködniük egy-egy feladat megoldásában, hogyan kell az Interneten az információforrásokat vizsgálni, elemezni, hitelességüket ellenőrizni. Innen vezet az út az iskolalátogatási szabályok újragondolása felé is. Valóban szükséges minden nap az iskolában megjelenni és 8-10 órát bent lenni? Gondoljuk újra a pedagógusok egyetemi képzését is! A karanténban kiderült ugyanis, hogy maguk a magyar felsőoktatási intézmények sem állnak készen - sem szakmailag, sem eszközellátottság tekintetében - az online oktatás bevezetésére. Mivel a felsőoktatás alul van finanszírozva, így a karantén kihívásaira nem is tudott gyorsan válaszolni.